Eljött a szeptember

Bizony, bizony eljött az ősz.
A legnagyobb változás, hogy Domi iskolás lett.
A közeli (kb.15 km) Újhartyáni német nemzetiségi iskolába jár. Minden reggel jön érte a busz házhoz és délután is itt a kapuban teszi le. Nagyon tetszik ez neki, imád buszozni. Délután mikor kiszáll a buszból, biciklire pattan és teker ezerrel a busz után. :-)
Az első nap, mikor hazajött a suliból, azt mondta, hogy klassz de 2 hónap múlva unni fogja. Hát, kíváncsian várom, hogy lesz.
Domi első napja az iskolában:

Újhartyáni nap, helyi fúvoszenekarral, népviselettel és egyéb helyi eszem - iszom specialitásokkal:

Hirtelen nagyot változott minden odakint vagy csak azért tűnik úgy, mert Domi nincs itthon napközben? Olyan nagy ez az őszi nyugalom. Érik a szőlő, a paradicsom is leérett, a dísztök is ott vigyorog a kerítésen...

Az elmúlt hónapban sok újdonság készült.
Készítettem 3 magaságyat, 1.50 x 2.20 x 0.80 méretűek. Hát nem mondom, jó sok gallyat, zöld hulladékot elnyeltek, mire megetetem földdel ezeket, berosálok...

Ezen kívül - készülvén a télre - a malackáknak csináltam 16 db. odút, legyen hová bebújni melegedniük. Nagyon elégedett vagyok, remélem Linda lánykám is. Ő nem egy dicsérgetős, de úgy láttam, nem elégedetlen.

Jött egy hűvösebb, esős idő, hát gyorsan átültettem egy két évelőt, amit úgy láttam, nem érzi elég jól magát. Linda szerint én egy átültető bajnok vagyok...

Sokat nézegetem a kerti katalógusokat, kéne még sok málna és gyümölcsfa, no meg pár csemege szőlő. Talán nekivágok még ezek ültetésének is október végéig.

Sajnos a könyveket száműztem az elmúlt hónapban, semmi nem szólított meg, így kultúra nélkül maradtam. :-(
Na de mostmár egyre korábban sötétedik, talán az olvasási kedv is rámtalál.

Ma voltam a bankban, együtt ebédeltem a kollégáimmal és újra rá kellett jönnöm, hogy nem vágyom vissza a régi életemet.
:-)
Ja és nem mellesleg, éppen 6 hónapja vagyok szabad ember!!!

Testvérem, János

Újra itt a tartós forróság, nem lehet semmit sem csinálni, csak túlélni. Ma a gépemet választottam eszköznek a túléléshez, testvérem János honlapját böngésztem át.
János fotóművész.
Az hogy gyönyörű fotói vannak már szinte természetes nekem. Pedig tudom, hogy nem az, hiszen minden egyes képe olyan, mint egy költemény, így valóban csak érzékeny lelkület tud pillanatból örökkévalóságot teremteni egy képnyi területre. De megszoktam, hogy ha kattint, ez jön ki belőle. Talán ezért nem fotózok én még amatőr szinten sem, mert tudom, hogy hol kezdődik a jó kép. Meglátni. Ott. Csak aztán jön a technika.
Na de engem nem is első sorban a képei nyűgöznek le, hanem az írásai. Ha lehet fokozni a szépet, az írásai még jobbak, mint a képei. Szépek, érzékenyek, intelligensek, egyszerűen jók.
Kedves Bátyám, bármilyen nehéz az életed, amíg ezek vannak Benned, addig gazdag vagy!
Sok szeretettel ajánlom Neked és minden szépre vágyó embernek ezt a bejegyzésemet!

János önportréja

Az elmúlt hónap (július) annyira meleg volt, hogy levegőt se nagyon volt kedvem venni, Így az írás is elmaradt. Pedig bizony sok minden történt. Na nem nagy dolgok, de nekem éppen elegek, hogy mozgalmas legyen az életem.
A lánykám tengeri malac házát tovább bővítettük. Kapott egy "iroda" polcot, majd megcsináltuk az első saját készítésű malaclakot, Domi el is keresztelte Hotel Pitypang- nak, egész csinos lett, kapott tőle 4 csillagot!
Aztán készítettünk még egy nagy polcot, hogy újabb 2 hotel elférjen az új jövevényeknek. Persze majd azt is meg kell csinálnunk, de legalább van már gyakorlatunk benne.
Éva tesó anyukájának szülinapja alkalmából bevettem magam egy könyvesboltba és jól bevásároltam könyvekkel. Egyet Éva néninek, kettőt magamnak, csak hogy érezzem a törődést... :-)
Az egyik egy szakácskönyv, amolyan regénybe ágyazott, nem kötött most le.
A másikat romantikus könnyed nyári szórakozásnak vettem. Hát nem az volt. Nagyon tetszett, bár kicsit nehezen indult nekem, de tele van olyan gondolatokkal, amik éppen most engem is foglalkoztatnak eléggé. (Lehet, hogy a könyvek választanak minket, nem pedig fordítva?) Ezt olvastam júliusban és újra el fogom olvasni, mert még szeretnék vele lenni.
Most éppen csendesen esik az eső, kint pötyögöm ezt a naplót a verandán, nagyon kellemes itt lenni.
Megint ott tartok, hogy kellene terveznem a jövőt, de valahogy nagyon nehezemre esnek ezek a kötelezettségek. Pedig tudom, hogy nem úszom meg, de a halogatás most jól esik.
Augusztusban viszont rengeteg munka vár a kertben és a házban is, fel kell rá készülnöm lelkileg és fizikailag is. Hajrá Kati!

Eltelt 4 hónap, hogy elhagytam a munka világát, most már azt hiszem, írhatok az első benyomásaimról, milyen is nyugdíjban lenni, hiszen ennyi idő már több, mintha szabin lettem volna.
A legelső érzés minden reggel, amikor felébredek, a mérhetetlen nyugalom. Nincs stressz a kötelezettségek miatt, ami a munkába járás velejárója. Persze kötelezettségek most is vannak már reggeltől, de ez nem ugyanaz, hiszen mindent, ami kötelező, magam rovom ki magamnak. Milyen más ez! Csak az tudja, aki így él!
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs hiányérzetem, hiszen 41 év munkaviszony nem illan el az ember életéből ripsz és ropsz. Igen, hiányzik néha az, hogy egy ebéd vagy kávé mellett beszélgessek, hogy megoldjak egy sürgős incidenst, hogy valami jó kerülő megoldást egy sürgős üzleti problémára vagy tudom is még mi minden.
A hivatali munka még nem hiányzik. Lehet, hogy majd fog, ám most még olyan sok itthon a tennivaló, hogy nem tudom elképzelni, hogy unalomból újra munkát keressek.
Az első két hónap reggeltől estig dolgoztam kint a kertben, szinte abbahagyhatatlanul. Ez a pánikszerű munkakényszerem alábbhagyott, már tudok csendesen üldögélni a teraszon és figyelni az életet.
A kutyák körém telepedve szuszognak, a szomszéd macskái vígan grasszálnak a kertben, a kakas üvöltve kukorékol, a madarac viháncolnak, a lepkék fogócskáznak, én meg boldog vagyok, hogy mindennek részese lehetek.
Ez a 4 hónap arról is szólt, hogy meg kellett tanulnom, nem kell nekem itthon megváltani a világot. Nem kell beleszólni olyan dolgokba, amihez kevés közöm van és nem kell segíteni akkor, ha nem kérnek. Persze még a tanulási folyamat elején vagyok, ezt ugyanis nem olyan könnyű megvalósítani, de igyekszem.
Ennyit az első benyomásokról.
És végre, érik az imádott gyümölcsöm, a sárgabarack, tegnap óta azt eszem álló nap, ISTENI!!!!!!!

Az idő suhan,  Boglya növekszik szépen, a szerepek cserélődnek...

Dió fölül, 2015 május vége

Dió alul, 2015 július eleje

Domi kapott az apjától egy quadot már régebben, de mostanra lett beüzemelve.
Azt hiszem lőttek az unalmas hétköznapoknak....

Domi és anyukája

Sok kusza álmom volt az éjjel, főleg vízzel kapcsolatosak. Egy triatlon verseny közepébe csöppentem, jöttek a versenyzők a futásból úszni (! mi ez a sorrend ugye?), kint 42 fok, a víz 18, ott aggódtam, hogy sorra meg fognak halni szívgörcsben.
Aztán meg egy fal mellett álltam és nagyon sírtam, de nem volt oka, csak mérhetetlen boldogtalanság érzésre emlékszem.
Aztán meg szőnyeget pakolásztam, mert takararítani akartam, de nem jutottam sehogysem egyről a kettőre.
És újra víz következett, feküdtem a víz tetején és nem éreztem a hűsítő hatását, inkább azt, amikor melegem van és folyik rólam a víz.
Volt még valami, de már csak annyi maradt meg belőle, hogy hazamentem és a férjem az ágyban aludt. Ahogy beléptem felébredt, próbált felpattanni, de nem tudott és nem is ismert meg.
Felébredtem végre.
:-(

Újabb hét telt el, bizony nem eseménytelenül.
Pénteken felruccantam Pestre, mert cseh sörfesztivál volt, azt ugye nem lehetett kihagyni. Évikével nyakunkba vettük a Szabadság teret és derekasan végigkostóltuk az ismeretlen és kedvenc Budweiser sörünket. Nem csalódtunk. Jó kis buli volt, sokan is voltak, na meg jó volt az idő is. S ha már jól besöröztem, hát Éváéknál aludtam, összekötve kellemest a hasznossal, hiszen másnap irány Agárd.
Tikkasztó hőség, dugó a 7-es utakon, így 2 óra latt legyűrtünk 50 km-t.
Sebaj, minden jó, ha... Nagyon is jó volt. Söröcske, pancsika a tóban, jó nagy sétálások, parti lángos (felejtős), stb.
Másnap sajna gyors hazajövetel, mert Lindáék mentek Tihanyba, az állatokkal meg törődni kellett a nagy meleg miatt.
Hétfői nap fűrészeléssel telt. Éva baromi rendes volt, a szabadnapját nálam gályázta végig egy láncfűrész társaságában. Cserébe mit adhattam, mint ebédet és köszönetet.
Kedden ismét masszázs és a hőség túlélélése volt a program.
Ma, azaz szerdán leeresztettük a medencéből a vizet, mert olyan zöld volt, mintha valaki festéket öntött volna bele. El is ment vele a délelőtt, ráadásul rosszul állítottuk fel újra, így az újraeresztett vizet megint leengedhetjük, vagyis kezdődik minden előlről. Utálom a pufi medencét, szerintem lehetetlen rendesen kezelni.
És végre végre délután megjött a várva várt viharral a lehűlés. Boglya olyan boldog volt, hogy nyakra főre csinálta a hülyeségeket, miközben mindent és mindenkit kékre zöldre harapdált, aki és ami az útjába került.
Hát ennyi egy hét alkalmazotti munka mentesen, mindenki döntse el, uncsi vagy sem. Nekem még nem az. :-)

Eszünk, iszunk, mulatunk

Naplemente Agárdon

Van a veteményemnek egy automata locsolása, de sajnos a slag végére applikált  locsolófej nem érte át az egészet, így mindig után kellett locsolnom, ami nem igazán hatékony már így. Nosza nyakamba vettem tegnap a várost, beruccantam a MÁV-val az OBI-ba venni egy jó nagy hatósugarú szórópisztolyt. Kaptam is, de nem volt 2 forint. (Kezd az a kevés vetemény igen sokba kerülni.) No meg persze erre az akcióra rá is ment a napom, mire hazaértem már nem volt semmire sem elég idő. Nem gond persze, ilyen napok is kellenek, nem lehet mindig megszakadni a munkától. Kivittem a kutyikat sétálni,majd átmentem a szomszédba egy ártatlan kérdéssel, ami eredményeképpen 2 órát beszélgettünk  jó kis borok társaságában. Vacsi itthon és már vége is a napnak! :-)
A mai reggelt a pilisi masszőrnél (csodajó keze van!) indítottam. Most voltam másodszor nála, hihetetlenül keményen megdolgoz, aminek az a következménye, hogy ma alig állok a lábamon, így a mai gályázásnak is lőttek. Hát így megy ez. A mai napom tehát szabadnap.
Jó meleg van végre, újra itt a nyár, a virágok is teljes pompában virítanak. Szegény Boglya szenved csak nagyon, pedig még csak kölyök bundija van. Mi lesz vele majd ha felnő és a 60 kilóból 25 bunda lesz?
Az unokámmal elvesztettem a kapcsolatot, mióta itthon vagyok.  Azt hittem,sokat leszünk együtt, örülni fog, hogy nagymama van a közelében, de egyáltalán nem igényli a társaságomat. Biztos a hiba az én készülékemben van, majd megpróbálom megjavítani. :-(

Hát igen! Ez egy rendhagyó napló, nincs minden nap bejegyzés. Se minden héten. Se minden hónapban... Viccet félretéve, folytatom a jegyzeteimet.
Az elmúlt 3 hónapom nagyon zsúfolt volt mind programilag, mind tennivalóilag.
A sok fát és sövényt, amit kivágtunk, fel kellett dolgozni. Némi gallymentés volt, ami nagyon apró volt, azt eltüzeltem, amíg az önkori engedte.
Lett némi vetemény is, paradicsom, paprika, bab, kukorica (Domi kedvéért), cukkini.
Leánykám úgy döntött, tengerimalac tenyésztésbe kezd, hát gyorsan építettünk malacházat a kis jövevényeknek, érezzék magukat jól.
Közben meghalt Bori kutyánk, elsirattam, eltemettem, szomorkodtam.
Márciusban, még dolgoztam, amikor lefoglaltunk egy új kutyust a ház, a kert és minket őrzendő, no Ő is megérkezett május elején. Sajnos Bora már nem láthatta az új jövevényt....
Kicsit csavarogtam is, voltam Ceske Budejovicében, Évike tesó szülinapját ünnepeltük hármasban anyukájával fincsi cseh sör és gyönyörű dél Cseh vidék társaságában.
No meg voltam duhajkodni kicsit Lupán kedves turista barátainkkal egy jó kerti party keretein belül. És végül becsusszant egy kis Őrség is 1 napos túra erejére.
Ha már van malacka tenyészetünk és volt malacka kiállítás, hát mi is beneveztünk amolyan tapasztalat szerzős kiruccanásra. Olyan jól sikerült, hogy 2 malackánk el is hozott 3 díjat! Nagyon örültünk neki!
Közben Domi nagy fiú lett, betöltötte a 7. évét és elballagott az oviból. :-)
Szóval volt mit csinálni, nem unatkoztam egy percre sem.
Ma nagyon fura idő van, bármit csinálok ömlik rólam a víz, nem is csinálok sok mindent. Kicsit kapáltam, előkészítettem a késői céklavetésnek a helyet, talán délután eldugdosom a magokat, oszt hajrá, hadd nőjenek!
Sajnos gyümölcs nagyon kevés van idén, a virágzáskori hideg, esős időben nem jöttek ki a méhecskék porozni.
Van egy kis málna, virágzik a szeder, alma, szilva semmi, az áfonyát ma legeltem le, alig egy kis maréknyi volt, meggy van, de az sem annyi amennyi szokott, a mandulafám haldoklik, a fügém ledobta a kisfügéit :-( , a gránátalmám meg még nagyon fiatal, nem virágzott még az idén.
Van egy olivabogyó fám is, kaptam a szülinapomra, de véletlenül a fűnyíró áldozata lett... Megmaradt, de 1-2 évig csodát attól sem várhatok.
A májusi nagy melegek hatására, na meg Linda lánykám óhajára csináltunk egy kutyapancsolót. Tök jó lett, csak éppen a kutyákat nem érdekli, így most sok sok csíbornak és vizipóknak, szúnyognak teremtettünk otthont, hihihiiii. Na jó, a madárkák is jönnek fürdőzni és inni, szóval megérte, no.
A rigók újra nálunk költenek, már a 3. fészekaljon ül a mama, nagyon aranyosak amilyen szorgalmasan hordják a finom pajort és kukacot a sok tátott tölcsérbe.
Miközben ezt írom, megjött a veréb kolónia fürdőzni, miközben a kutyák itt horkolnak mellettem.
Nagyon dióhéjban ennyi történt.

A mai horoszkópom azt írta, hogy ma csak magammal törődjek. Ezzel az a baj, hogy ezt 1 óra után olvastam, így a délelőttöm megint a kerté lett.
Lassan lassan kezdem felfedezni, hogy hol bujtak meg 20 évig az izmaim. Itt is fáj, ott is fáj, mindenhol izomláz.
Még most sem fogtam fel igazán, mekkora szabadság szakadt rám.
Azt hiszem erre találta ki az angol a freedom szót. Ezt érzem.
40 év robot után, 20 év monitor előtt, képtelen vagyok a lakásban lenni. Még enni, inni sem akaródzik bemenni. Mindegy milyen az idő, nem számít hogy végkimerültem, csak kint lehessek. De jó, hogy tavasz van és nem ősz, nem viselném el most a hosszú téli bezártságot.
No, már csak 1 nap van márciusból, lejár a pihenő időm, amit kiszabtam magamnak, lassan rá kell hangolódnom a tervezett kötelezőségekre.
:-)  vagy :( ?

3 hete vagyok itthon és felforgattam a kertet.
Ma is jó sok növényt vettünk az Oázisban, lassan úgy érzem, a sponsoruk lettünk, iszonyat mennyiségű növényt vásároltam már fel náluk.
Persze ezeket azonnal be is kell dolgozni, nem maradhat ott a cserépben.
Sok munka, cserébe gyönyörű kert (lesz).
Mit mondjak, nagyon élvezem. Igaz, jól elfáradok, de jól is alszom. Mert valamit valamiért. :-)

Ma 3 hete, hogy nem kell munkába mennem.
Szárnyakon jár az idő, így nagyon nehéz visszamenőleg leírni pontosan, mivel töltöttem az időt.
Nos, elhatároztam, hogy a március a pihenés jegyében fog telni. Ezt azt jelenti nálam, hogy a lajstromva vett tennivalók várnak áprilisig.
Ezért "csak" a kerttel foglalkoztam.
Fenyőfa kivágás, fás sufni rendezés, sövények alakítása, némelyek likvidálása, hátsó terasz rendbetétele, némi kerttervezés/rendezés, sok sok vásárlás, kutyák kényeztetése és alvás este 10-től reggel 8- ig. Hát mit mondjak, isteni! Nem is értem, hogy bírtam ki eddig bezárva napi 8, 9 órát egy monitort bámulva. Döbbenet, micsoda minőségi különbség ez az élet, jó levegőn, stressz mentesen, szinte már már gondtalanul.
Lehet, hogy mégis felébredek ebből az álomból?
Holnap szombat, de ez miért is érdekes? Ja, hogy kívánjak szép hétvégét!
:-)

Kedves Olvasóm, köszöntelek!
Hosszas gondolkodás után meghoztam életem egy újabb fontos döntését, nyugdíjba vonultam.
Ne gondolja senki, hogy ez egy egyszerű döntés, hiszen a mai, fogyasztásra ösztönző világunkban nem az a normális, hogy valaki a kevesebb pénzt választja.
No, mégis ezt tettem, s hogy hogyan telnek napjaim, arról szeretnék itt irogatni, hátha más is kedvet kap, aki hezitál.
A születésnapomra tartogattam az utolsó munkanapomat, hogy ezzel is emlékezetesebbé tegyem a visszavonulásomat.
Ez is milyen furcsa, hogy visszavonulás, hiszen az elmúlt 3 hét nem arról szólt, hogy egy szobában szomorkodom megváltozott állapotom miatt, hanem joggal mondhatom, hogy magáról az életről. Szó sincs semmilyen visszavonulásról, elvonulásról, nyugalomról, nagyon is mozgalmas ez a nyugdíjas lét!
Sajnos most ki kell mennem a kertbe, mert hívogat a madárcsicsergés. :-)
Hamarosan folytatom.