A mai horoszkópom azt írta, hogy ma csak magammal törődjek. Ezzel az a baj, hogy ezt 1 óra után olvastam, így a délelőttöm megint a kerté lett.
Lassan lassan kezdem felfedezni, hogy hol bujtak meg 20 évig az izmaim. Itt is fáj, ott is fáj, mindenhol izomláz.
Még most sem fogtam fel igazán, mekkora szabadság szakadt rám.
Azt hiszem erre találta ki az angol a freedom szót. Ezt érzem.
40 év robot után, 20 év monitor előtt, képtelen vagyok a lakásban lenni. Még enni, inni sem akaródzik bemenni. Mindegy milyen az idő, nem számít hogy végkimerültem, csak kint lehessek. De jó, hogy tavasz van és nem ősz, nem viselném el most a hosszú téli bezártságot.
No, már csak 1 nap van márciusból, lejár a pihenő időm, amit kiszabtam magamnak, lassan rá kell hangolódnom a tervezett kötelezőségekre.
:-)  vagy :( ?