Testvérem, János

Újra itt a tartós forróság, nem lehet semmit sem csinálni, csak túlélni. Ma a gépemet választottam eszköznek a túléléshez, testvérem János honlapját böngésztem át.
János fotóművész.
Az hogy gyönyörű fotói vannak már szinte természetes nekem. Pedig tudom, hogy nem az, hiszen minden egyes képe olyan, mint egy költemény, így valóban csak érzékeny lelkület tud pillanatból örökkévalóságot teremteni egy képnyi területre. De megszoktam, hogy ha kattint, ez jön ki belőle. Talán ezért nem fotózok én még amatőr szinten sem, mert tudom, hogy hol kezdődik a jó kép. Meglátni. Ott. Csak aztán jön a technika.
Na de engem nem is első sorban a képei nyűgöznek le, hanem az írásai. Ha lehet fokozni a szépet, az írásai még jobbak, mint a képei. Szépek, érzékenyek, intelligensek, egyszerűen jók.
Kedves Bátyám, bármilyen nehéz az életed, amíg ezek vannak Benned, addig gazdag vagy!
Sok szeretettel ajánlom Neked és minden szépre vágyó embernek ezt a bejegyzésemet!

János önportréja