2016. November
Eltelt több, mint egy év, s nekem olyan, mintha tegnap írtam volna ide utoljára.
Pedig mi minden történt!
Túléltünk egy telet vadonatúj kiskutyával, aki borjú méreteket öltött a télre és találtunk egy kicsipici kutyust a januári hóban, akit persze hogy hazahoztunk. (Közben jól felcseperedett, mondhatni a fejünkre nőtt. De ne szaladjak előre.)
Így lettünk 4 kutyás porta. Hát nem mondom, jól belecsaptam a lecsóba. Nem gondoltam én ezt végig, mire vállalkozom, de most már késő bánat. Bizony az energiám nagy nagy részét lekötötték a kutyák és ez igy van a mai napig. De sajnos nem vagyok jó felkavezér, ezért van is sok problémánk. És a falka mellett ott a kert teljes életnagyságban. Ott is meg kell vivnom a magam harcát, hogy én kerüljék ki győztesen. Szóval nincs unalom egy deka sem, de pihenő sem sok akad. Közben szépen lassan újra nagyi leszek kislányom jóvoltából.
Tulajdonképpen elég jól összefoglaltam az elmúlt évet, de talán a jövő szórakoztatására kifejtem kicsit jobban.
Bogi immár 21 hónapos nagy komondor lett. Szinte minden percemet vele ( illetve velük, a kutyáimmal) töltöttem, így nem csoda, olyan, mintha a gyerekem lenne.
Egy komondor kutyával élünk.
Ez a mondat csak annak mond valamit, aki szintén nap mint nap megtapasztalja, milyen egy ilyen kutya. Egy különleges kapcsolat ez. Volt már azelőtt is kutyám, van még mellette is 3, de egy komondor az más. Mintha nem is kutya lenne, hanem az univerzum egy különleges, 4 lábú teremtménye. Annyira nem hasonlít egyik kutyámhoz sem.  Okos, érzékeny, nagy szívű, bújós, a gazda mindenek előtt és még az előtt is!
De ez a blog rólam szól, nem a kutyákról, úgy hogy állj!
Mivel is telt az elmúlt év?
Túléltem a telet, amitől nagyon féltem, mert nem tudtam elképzelni, mit fogok csinálni, ha nem tudok kimenni a kertbe.
Hát nem unatkoztam. A karácsony előtti heteket senkinek nem kell bemutatni, egy nőnek van dolga rengeteg. És mire ott az ünnepi áhítat, örülünk ha lehuppanunk egy jó kis székre és túl vagyunk mindenen.
A következő kihívás a szilveszter, mert Saci és Boglya kutyák rinyálnak a petárdától, így az egy közös buli bent a házban. Persze csak annak, aki nem iszik éhgyomorra pezsgőt. Aki ilyet tesz, annak se kép se hang a hálóban.....
S ím már itt is a január. Mit is lehet ilyenkor csinálni?
Mondjuk sétálni végre egy jót a kutyákkal a falu határában. Így is tettünk, amikor egy nyitott kertből hozzánk csapódott egy kicsipici fehér kutyus.
Na, az én kutyaim meg jól megkergültek ettől, alig tudtuk őket megtartani Lindával.
Kiabáltunk, hogy nem jó ötlet kiengedni ezt a pici kutyát, mire a válsz az volt, nem az övék, itt kóborol szegény. Hát alig látszott ki a földből, ráadásul jó hideg havas idő volt. Azt mondták, nekik bizony nem kell, nem tudják mi lesz vele. Nem hagyhattuk ott, hazahoztuk. Január 2-a volt, a kiskutya új születésnapja. Hamar kiderült, nem minket választott , hanem Boglyát. Ő kellett és kell neki azóta is.  Janka lett a neve, Domi ezt választotta, de ennél jobb nevet nem is lehetne elképzelni, nagyon illik rá.
Mint azt már az elején írtam, így lettünk 4 kutyás porta.
Jól belecsaptunk így a januárba, s mit is csináltam?!
 Hát elkezdtem festeni. Nem, nem képeket, hanem a fürdőszobát, mert megálmodtam, hogy zölden szeretném látni. (A tavasz várakozása tudat alatt). Meg is lett, nagyon elégedett lettem az eredménnyel, így tovább fűzve a festés fonalát, ami az ecset ugyibár, jöhetett a konyha újratervezése. Na , azt meg szép napsárgára álmodtam meg, mert oda soha nem süt a nap, északi fekvésű lévén.  Még egy kis pirosat is belecsempésztem az ajtó és ablak beugrásokba. Nagyon klassz lett!!!! De ha már lúd, legyen kövér, az előszoba sem maradhat ki.  Úgy is lett, az is megkapta a maga új ruháját, így március lett, mire mindezzel végeztem.
S ha március, máris itt a megannyi kerti tennivaló.
De hol is kezdjük? A kutyák az ősszel kikaparták, kifutották az összes füvet, ami létezett, homoksivatagga vált a kert. És a helyzet csak rosszabb lett, mert eggyel többen lettek. Mit lehet csinálni? Gondoltam egy nagyot és merészet és kitalaltam egy belső kertet, ahová nem jöhetnek a kutyák.  A gondolatot tett követte és megépítettem. S ha már megépítettem, elkezdtem kialakítani, hogy tényleg egy kis pihenő kert legyen belőle. Sokat melóztam, de megérte. Egész nyáron egy percet sem voltam benne, mert a kutyák ugye nem jöhettek be, én még a kutyákkal akartam lenni. :-) De szó se róla, szép lett, a fű is kinőtt, az évelők is virultak szépen, mi meg kívülről gyönyörködtünk benne.
De azt meg kell említeni, Domi nagyon örült, hogy, van egy kutya mentés területe, ahol Bogi nem orozza el előle a trambulint, nem tud beleugrani a medencéjébe és egyáltalán, ha nem akar, nem kell a kutyákkal lennie. És ez nagyon jól működött.
Persze, a kutyáknak is csinaltam egy pancsi medencét, de Jankán kívül egyik kutya sem mutatott érdeklődést iránta.
Tovább fejlesztve a kertet, elkerítettem egy részt veteményesnek, csak hogy ne unatkozzak,  ha lenne egy orácskám. Így ott is lett tennivalo, paprika, paradicsom, cékla, eper, rukkola, a magaságyakban bab, sárgarépa, petrezselyem, zeller és még sok minden, ami nem sikerült, így azt itt nem említem.
Nyaralás nem volt klasszikus értelemben, de voltunk 2 napot Balatonfüreden Lindával és Domival,  s mivel nem volt strand idő sajna, a hullámfürdő kimaradt.
1 napot voltunk Tatán is, Boglyát elvittük tenyész szemlére, ami nagy élmény volt, mellesleg megkapta a tenyészthető minősítést is.
Na jó, túráztam is a Nyugati Tátrában, nem is volt ez olyan gyenge nyár!!!!! :-)
Gyorsan elrepült az idő , Domi másodikos nagy fiú lett és útban van a kis tesó, akit már nagyon várunk. Így ezen a télen nem kell azon gondolkodni, mivel is fog eltelni ez a szürke, borongós évszak!!!!! Hát ha még hó is lenne.....!

                                                            Janka megérkezett.

                                                                  Bogit imádja

                                        Épül a belső kert karám

                                                  Elkészült  részlet

                                              Belső kerti idill

Gyerekpancsi

Kutyapancsi

Tenyész szemlén Tatán 

Feltöltődés a Nyugati Tátrában

Útban Tihanyba felé Domival

Belső kerti idill kutyával, mert nélkülük mitsem ér az egész

Eljött a szeptember

Bizony, bizony eljött az ősz.
A legnagyobb változás, hogy Domi iskolás lett.
A közeli (kb.15 km) Újhartyáni német nemzetiségi iskolába jár. Minden reggel jön érte a busz házhoz és délután is itt a kapuban teszi le. Nagyon tetszik ez neki, imád buszozni. Délután mikor kiszáll a buszból, biciklire pattan és teker ezerrel a busz után. :-)
Az első nap, mikor hazajött a suliból, azt mondta, hogy klassz de 2 hónap múlva unni fogja. Hát, kíváncsian várom, hogy lesz.
Domi első napja az iskolában:

Újhartyáni nap, helyi fúvoszenekarral, népviselettel és egyéb helyi eszem - iszom specialitásokkal:

Hirtelen nagyot változott minden odakint vagy csak azért tűnik úgy, mert Domi nincs itthon napközben? Olyan nagy ez az őszi nyugalom. Érik a szőlő, a paradicsom is leérett, a dísztök is ott vigyorog a kerítésen...

Az elmúlt hónapban sok újdonság készült.
Készítettem 3 magaságyat, 1.50 x 2.20 x 0.80 méretűek. Hát nem mondom, jó sok gallyat, zöld hulladékot elnyeltek, mire megetetem földdel ezeket, berosálok...

Ezen kívül - készülvén a télre - a malackáknak csináltam 16 db. odút, legyen hová bebújni melegedniük. Nagyon elégedett vagyok, remélem Linda lánykám is. Ő nem egy dicsérgetős, de úgy láttam, nem elégedetlen.

Jött egy hűvösebb, esős idő, hát gyorsan átültettem egy két évelőt, amit úgy láttam, nem érzi elég jól magát. Linda szerint én egy átültető bajnok vagyok...

Sokat nézegetem a kerti katalógusokat, kéne még sok málna és gyümölcsfa, no meg pár csemege szőlő. Talán nekivágok még ezek ültetésének is október végéig.

Sajnos a könyveket száműztem az elmúlt hónapban, semmi nem szólított meg, így kultúra nélkül maradtam. :-(
Na de mostmár egyre korábban sötétedik, talán az olvasási kedv is rámtalál.

Ma voltam a bankban, együtt ebédeltem a kollégáimmal és újra rá kellett jönnöm, hogy nem vágyom vissza a régi életemet.
:-)
Ja és nem mellesleg, éppen 6 hónapja vagyok szabad ember!!!

Testvérem, János

Újra itt a tartós forróság, nem lehet semmit sem csinálni, csak túlélni. Ma a gépemet választottam eszköznek a túléléshez, testvérem János honlapját böngésztem át.
János fotóművész.
Az hogy gyönyörű fotói vannak már szinte természetes nekem. Pedig tudom, hogy nem az, hiszen minden egyes képe olyan, mint egy költemény, így valóban csak érzékeny lelkület tud pillanatból örökkévalóságot teremteni egy képnyi területre. De megszoktam, hogy ha kattint, ez jön ki belőle. Talán ezért nem fotózok én még amatőr szinten sem, mert tudom, hogy hol kezdődik a jó kép. Meglátni. Ott. Csak aztán jön a technika.
Na de engem nem is első sorban a képei nyűgöznek le, hanem az írásai. Ha lehet fokozni a szépet, az írásai még jobbak, mint a képei. Szépek, érzékenyek, intelligensek, egyszerűen jók.
Kedves Bátyám, bármilyen nehéz az életed, amíg ezek vannak Benned, addig gazdag vagy!
Sok szeretettel ajánlom Neked és minden szépre vágyó embernek ezt a bejegyzésemet!

János önportréja

Az elmúlt hónap (július) annyira meleg volt, hogy levegőt se nagyon volt kedvem venni, Így az írás is elmaradt. Pedig bizony sok minden történt. Na nem nagy dolgok, de nekem éppen elegek, hogy mozgalmas legyen az életem.
A lánykám tengeri malac házát tovább bővítettük. Kapott egy "iroda" polcot, majd megcsináltuk az első saját készítésű malaclakot, Domi el is keresztelte Hotel Pitypang- nak, egész csinos lett, kapott tőle 4 csillagot!
Aztán készítettünk még egy nagy polcot, hogy újabb 2 hotel elférjen az új jövevényeknek. Persze majd azt is meg kell csinálnunk, de legalább van már gyakorlatunk benne.
Éva tesó anyukájának szülinapja alkalmából bevettem magam egy könyvesboltba és jól bevásároltam könyvekkel. Egyet Éva néninek, kettőt magamnak, csak hogy érezzem a törődést... :-)
Az egyik egy szakácskönyv, amolyan regénybe ágyazott, nem kötött most le.
A másikat romantikus könnyed nyári szórakozásnak vettem. Hát nem az volt. Nagyon tetszett, bár kicsit nehezen indult nekem, de tele van olyan gondolatokkal, amik éppen most engem is foglalkoztatnak eléggé. (Lehet, hogy a könyvek választanak minket, nem pedig fordítva?) Ezt olvastam júliusban és újra el fogom olvasni, mert még szeretnék vele lenni.
Most éppen csendesen esik az eső, kint pötyögöm ezt a naplót a verandán, nagyon kellemes itt lenni.
Megint ott tartok, hogy kellene terveznem a jövőt, de valahogy nagyon nehezemre esnek ezek a kötelezettségek. Pedig tudom, hogy nem úszom meg, de a halogatás most jól esik.
Augusztusban viszont rengeteg munka vár a kertben és a házban is, fel kell rá készülnöm lelkileg és fizikailag is. Hajrá Kati!

Eltelt 4 hónap, hogy elhagytam a munka világát, most már azt hiszem, írhatok az első benyomásaimról, milyen is nyugdíjban lenni, hiszen ennyi idő már több, mintha szabin lettem volna.
A legelső érzés minden reggel, amikor felébredek, a mérhetetlen nyugalom. Nincs stressz a kötelezettségek miatt, ami a munkába járás velejárója. Persze kötelezettségek most is vannak már reggeltől, de ez nem ugyanaz, hiszen mindent, ami kötelező, magam rovom ki magamnak. Milyen más ez! Csak az tudja, aki így él!
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs hiányérzetem, hiszen 41 év munkaviszony nem illan el az ember életéből ripsz és ropsz. Igen, hiányzik néha az, hogy egy ebéd vagy kávé mellett beszélgessek, hogy megoldjak egy sürgős incidenst, hogy valami jó kerülő megoldást egy sürgős üzleti problémára vagy tudom is még mi minden.
A hivatali munka még nem hiányzik. Lehet, hogy majd fog, ám most még olyan sok itthon a tennivaló, hogy nem tudom elképzelni, hogy unalomból újra munkát keressek.
Az első két hónap reggeltől estig dolgoztam kint a kertben, szinte abbahagyhatatlanul. Ez a pánikszerű munkakényszerem alábbhagyott, már tudok csendesen üldögélni a teraszon és figyelni az életet.
A kutyák körém telepedve szuszognak, a szomszéd macskái vígan grasszálnak a kertben, a kakas üvöltve kukorékol, a madarac viháncolnak, a lepkék fogócskáznak, én meg boldog vagyok, hogy mindennek részese lehetek.
Ez a 4 hónap arról is szólt, hogy meg kellett tanulnom, nem kell nekem itthon megváltani a világot. Nem kell beleszólni olyan dolgokba, amihez kevés közöm van és nem kell segíteni akkor, ha nem kérnek. Persze még a tanulási folyamat elején vagyok, ezt ugyanis nem olyan könnyű megvalósítani, de igyekszem.
Ennyit az első benyomásokról.
És végre, érik az imádott gyümölcsöm, a sárgabarack, tegnap óta azt eszem álló nap, ISTENI!!!!!!!

Az idő suhan,  Boglya növekszik szépen, a szerepek cserélődnek...

Dió fölül, 2015 május vége

Dió alul, 2015 július eleje

Domi kapott az apjától egy quadot már régebben, de mostanra lett beüzemelve.
Azt hiszem lőttek az unalmas hétköznapoknak....

Domi és anyukája