Eltelt több, mint egy év, s nekem olyan, mintha tegnap írtam volna ide utoljára.
Pedig mi minden történt!
Túléltünk egy telet vadonatúj kiskutyával, aki borjú méreteket öltött a télre és találtunk egy kicsipici kutyust a januári hóban, akit persze hogy hazahoztunk. (Közben jól felcseperedett, mondhatni a fejünkre nőtt. De ne szaladjak előre.)
Így lettünk 4 kutyás porta. Hát nem mondom, jól belecsaptam a lecsóba. Nem gondoltam én ezt végig, mire vállalkozom, de most már késő bánat. Bizony az energiám nagy nagy részét lekötötték a kutyák és ez igy van a mai napig. De sajnos nem vagyok jó felkavezér, ezért van is sok problémánk. És a falka mellett ott a kert teljes életnagyságban. Ott is meg kell vivnom a magam harcát, hogy én kerüljék ki győztesen. Szóval nincs unalom egy deka sem, de pihenő sem sok akad. Közben szépen lassan újra nagyi leszek kislányom jóvoltából.
Tulajdonképpen elég jól összefoglaltam az elmúlt évet, de talán a jövő szórakoztatására kifejtem kicsit jobban.
Bogi immár 21 hónapos nagy komondor lett. Szinte minden percemet vele ( illetve velük, a kutyáimmal) töltöttem, így nem csoda, olyan, mintha a gyerekem lenne.
Egy komondor kutyával élünk.
Ez a mondat csak annak mond valamit, aki szintén nap mint nap megtapasztalja, milyen egy ilyen kutya. Egy különleges kapcsolat ez. Volt már azelőtt is kutyám, van még mellette is 3, de egy komondor az más. Mintha nem is kutya lenne, hanem az univerzum egy különleges, 4 lábú teremtménye. Annyira nem hasonlít egyik kutyámhoz sem. Okos, érzékeny, nagy szívű, bújós, a gazda mindenek előtt és még az előtt is!
De ez a blog rólam szól, nem a kutyákról, úgy hogy állj!
Mivel is telt az elmúlt év?
Túléltem a telet, amitől nagyon féltem, mert nem tudtam elképzelni, mit fogok csinálni, ha nem tudok kimenni a kertbe.
Hát nem unatkoztam. A karácsony előtti heteket senkinek nem kell bemutatni, egy nőnek van dolga rengeteg. És mire ott az ünnepi áhítat, örülünk ha lehuppanunk egy jó kis székre és túl vagyunk mindenen.
A következő kihívás a szilveszter, mert Saci és Boglya kutyák rinyálnak a petárdától, így az egy közös buli bent a házban. Persze csak annak, aki nem iszik éhgyomorra pezsgőt. Aki ilyet tesz, annak se kép se hang a hálóban.....
S ím már itt is a január. Mit is lehet ilyenkor csinálni?
Mondjuk sétálni végre egy jót a kutyákkal a falu határában. Így is tettünk, amikor egy nyitott kertből hozzánk csapódott egy kicsipici fehér kutyus.
Na, az én kutyaim meg jól megkergültek ettől, alig tudtuk őket megtartani Lindával.
Kiabáltunk, hogy nem jó ötlet kiengedni ezt a pici kutyát, mire a válsz az volt, nem az övék, itt kóborol szegény. Hát alig látszott ki a földből, ráadásul jó hideg havas idő volt. Azt mondták, nekik bizony nem kell, nem tudják mi lesz vele. Nem hagyhattuk ott, hazahoztuk. Január 2-a volt, a kiskutya új születésnapja. Hamar kiderült, nem minket választott , hanem Boglyát. Ő kellett és kell neki azóta is. Janka lett a neve, Domi ezt választotta, de ennél jobb nevet nem is lehetne elképzelni, nagyon illik rá.
Mint azt már az elején írtam, így lettünk 4 kutyás porta.
Jól belecsaptunk így a januárba, s mit is csináltam?!
Hát elkezdtem festeni. Nem, nem képeket, hanem a fürdőszobát, mert megálmodtam, hogy zölden szeretném látni. (A tavasz várakozása tudat alatt). Meg is lett, nagyon elégedett lettem az eredménnyel, így tovább fűzve a festés fonalát, ami az ecset ugyibár, jöhetett a konyha újratervezése. Na , azt meg szép napsárgára álmodtam meg, mert oda soha nem süt a nap, északi fekvésű lévén. Még egy kis pirosat is belecsempésztem az ajtó és ablak beugrásokba. Nagyon klassz lett!!!! De ha már lúd, legyen kövér, az előszoba sem maradhat ki. Úgy is lett, az is megkapta a maga új ruháját, így március lett, mire mindezzel végeztem.
S ha március, máris itt a megannyi kerti tennivaló.
De hol is kezdjük? A kutyák az ősszel kikaparták, kifutották az összes füvet, ami létezett, homoksivatagga vált a kert. És a helyzet csak rosszabb lett, mert eggyel többen lettek. Mit lehet csinálni? Gondoltam egy nagyot és merészet és kitalaltam egy belső kertet, ahová nem jöhetnek a kutyák. A gondolatot tett követte és megépítettem. S ha már megépítettem, elkezdtem kialakítani, hogy tényleg egy kis pihenő kert legyen belőle. Sokat melóztam, de megérte. Egész nyáron egy percet sem voltam benne, mert a kutyák ugye nem jöhettek be, én még a kutyákkal akartam lenni. :-) De szó se róla, szép lett, a fű is kinőtt, az évelők is virultak szépen, mi meg kívülről gyönyörködtünk benne.
De azt meg kell említeni, Domi nagyon örült, hogy, van egy kutya mentés területe, ahol Bogi nem orozza el előle a trambulint, nem tud beleugrani a medencéjébe és egyáltalán, ha nem akar, nem kell a kutyákkal lennie. És ez nagyon jól működött.
Persze, a kutyáknak is csinaltam egy pancsi medencét, de Jankán kívül egyik kutya sem mutatott érdeklődést iránta.
Tovább fejlesztve a kertet, elkerítettem egy részt veteményesnek, csak hogy ne unatkozzak, ha lenne egy orácskám. Így ott is lett tennivalo, paprika, paradicsom, cékla, eper, rukkola, a magaságyakban bab, sárgarépa, petrezselyem, zeller és még sok minden, ami nem sikerült, így azt itt nem említem.
Nyaralás nem volt klasszikus értelemben, de voltunk 2 napot Balatonfüreden Lindával és Domival, s mivel nem volt strand idő sajna, a hullámfürdő kimaradt.
1 napot voltunk Tatán is, Boglyát elvittük tenyész szemlére, ami nagy élmény volt, mellesleg megkapta a tenyészthető minősítést is.
Na jó, túráztam is a Nyugati Tátrában, nem is volt ez olyan gyenge nyár!!!!! :-)
Gyorsan elrepült az idő , Domi másodikos nagy fiú lett és útban van a kis tesó, akit már nagyon várunk. Így ezen a télen nem kell azon gondolkodni, mivel is fog eltelni ez a szürke, borongós évszak!!!!! Hát ha még hó is lenne.....!
Janka megérkezett.
Épül a belső kert karám
Gyerekpancsi
Kutyapancsi
Tenyész szemlén Tatán
Feltöltődés a Nyugati Tátrában
Útban Tihanyba felé Domival
Belső kerti idill kutyával, mert nélkülük mitsem ér az egész
